Fényképezem Magyarországot...

elkészült....

(kattints a fotóra)

További gondolataim erről itt olvashatók:  http://www.sasoutjai01.eoldal.hu/cikkek/az-ottornyu-varos/pecs--ahogy-es-amiert-tetszik_egy-szombat-delelotti-felora-a-zsolnay-negyedben.....html

Kékestető az ország legmagasabb pontja, 1014 m. A nemzetiszínű kőhöz szinte mindenki elzarándokol, ami közvetlenül a TV-torony alatt található.

Már az 1897-ben megjelent Mátrai kalauz említi Kékest. Ám több mint hatvan évvel később, az 1960-as évek elején megjelent Mátra útikönyv is arról írt, hogy bármilyen furcsa is, de az ország legmagasabb hegyén még kilátótorony sincs. Így az 1960-as években, aki a panorámában akart gyönyörködni, annak a Távközlési Kutató Intézet nyolc emelet magas, kőből épült tornyába kellett felmásznia, természetesen külön engedély birtokában.

A TV-torony a 70-es években készült el, ám csak jóval később alakították ki a kilátó részét. A páratlan körpanoráma kedvéért érdemes felmásznunk a 45 méter magasan lévő kilátó szintre.

(Kékestetőt a legtöbben a téli időszakban keresik fel az itt működő sípálya kedvéért. Érdekesség, hogy például 1943-44-ben 154 havas nap volt itt, tehát az év majdnem felében hótakaró borította a Mátra legmagasabb részét. 1970-ben viszont 221 volt a ködös napok száma, ami szintén meglepően magas szám. A legtöbb csapadék 1958. június 11-12-én esett, 228 mm. A különleges meteorológiai adatokhoz tartozik, hogy a napsütéses órák száma is jóval magasabb itt, mint az országos átlag.)

A parádi Károlyi-birtok egyik egyedülálló épülete az ún. Cifra Istálló, melyet gróf Károlyi György építtetett. A nagyhatalmú, dúsgazdag mágnás párját ritkító, szinte hivalkodóan fényűző istállót akart, olyat, amelyik méltó az Ybl Miklós tervei alapján készült fürdőtelepi kastélyhoz.

A Cifra Istálló ma Kocsimúzeumként működik, ahová, ha belép az ember, egészen a századelőig visszapereg vele az idő. A 24-es főút mellett álló épület Ybl Miklós alkotása. Az ún. Cifra Istálló a kastélyhoz tartozott. Eklektikus stílusú épület, fagerendás, vöröstéglás megjelenésével a felnémet épületekre emlékeztet. A volt kocsiszínekben a múzeum bemutatja a kocsikészítés történetét és számos eredeti, XIX. és XX. századi kocsit, hintót is kiállítottak. A vörös márvány borítású istállókban ma is lovakban gyönyörködhetünk.

A díszes épületet az 1870-es években Ybl Miklós tervei alapján a Károlyi család építtette. A Cifra Istállóban ma a gyönyörű lovak mellett kocsimúzeum és a lovaskocsi-gyártás történetét bemutató kiállítás látható. A díszes külseje és vörös márvánnyal burkolt belseje miatt Cifrának nevezett uradalmi istállóban berendezett Kocsimúzeum a kerék feltalálásától a díszes főúri hintókig mutatja be a téma érdekességeit.

A kocsiszínben lévő kiállítás bemutatja a világhírű magyar kocsikészítés történetét és Kocs község szerepét - hiszen e fontos közlekedési eszköznek a nevét számos idegen nyelv a magyarból, közvetve Kocs falutól kölcsönözte. A kocsik és a hintók sokféle változatát is fölsorakoztatják itt. A szebbnél szebb járművek közt a díszes Eszterházy-kocsit, a Károlyi-hajtókocsit, a Gavallér-kocsit, az országházit és az egri érsek díszhintaját is meg lehet tekinteni. A múzeumban látható kocsik nagy része a Kölber-testvérek műhelyéből került ki, ők voltak az 1800-as években a legnevesebb kocsigyártók Magyarországon. Emellett lószerszámok gazdagítják a kiállítást.

Egertől 7 km-re, hegyes-dombos vidéken fek­szik az Egri Főegyházmegye egyik legjelentősebb kegyhelye, Egerszalók. A falu közepén emelkedő dombon áll a templom, és tőle kb. 100 m-re a torony.

A helység első temploma a XII. században épült. Egy 1248-ból származó okirat említést tesz a „Zalouki egyházról". Más okiratok (1470-ből, majd 1509-ből) említik a Boldogságos Szűz Mária templomát. Ez a templom a törökdúláskor meg­semmisült. A ma is látható barokk templom Giovanni Battista Carlone olasz származású mester tervei szerint épült 1738-ban.

Egerszalók a XVIII. századtól kezdve a gyógyulás helye, a zarándoklatokat egy vak kislány csodás meggyógyulásának a híre indította el. A templom legnagyobb benső értékei a Csodatévő Mária-kegykép, valamint a rokokó faragású hordozható Mária-szobor a XVIII. századból. A plébánia épülete szintén barokk stílusban épült 1831 és 1834 között.

XIII. Klemen pápa örök időkre engedélyezett három búcsút Egerszalóknak: Gyümölcsoltó Boldogasszony - március 25., Kármelhegyi Boldogasszony - július 16., Kisboldogasszony - szeptember 8.

Egykor az egri püspökök, főpapok, sőt a királyi család tagjai is szívesen zarándokoltak a Szűzanya egerszalóki szentélyéhez. De a nép is buzgón jött és jön ma is több ezres tömegben, el­sősorban a Kármelhegyi Boldogasszony és a Kis­boldogasszony búcsújára. A nyolcvanas évek ele­jétől a fiatalság számára is a lelki, szelle­mi töltekezés helyévé vált Egerszalók. Minden év júliusában több napos lelkigyakorlat várja a hazai és a határainkon túli fiatalokat.

A mónosbéli vasútállomással szemben található az Egercsehi Szénbányák egykori átrakó területe. A néhány kilométerrel odébb lévő Egercsehi területén működő egykori szénbányából drótkötélpályán érkezett idáig a kitermelt ásványkincs, amit a szénosztályozóban kiválogattak, majd itt Mónosbélben tehervonatokra pakolták.

Mónosbél község a Bükk-hegység délnyugati lejtőjén a Bükki Nemzeti Park határán, az Eger-patak kiszélesedő völgyében helyezkedik el. A XX. század elején a község mai területe még puszta volt. Báró Wessely Károly tőkebefektetése nyomán kezdett megépülni az Eger- Putnok vasútvonal. Vele egyidőben a bélapátfalvi Cementgyár, az egercsehi Szénbánya mónosbéli szénosztályozója, a tardosi kőbánya. Ezek által ipari munkalehetőség keletkezett. Ezek a létesítmények biztosították a lassan gyarapodó község lakóinak a megélhetést. Korábban állattartással is foglalkozott a település azon része, akik nem az iparban dolgoztak.

Mára a kőbánya, a szénosztályozó, a cementgyár is megszűnt. A falu képe is megváltozott.....

(Egercsehi a barnakőszénnek köszönheti kialakulását és fénykorát. A kibúvásokon elinduló szénbányászat utóbb mélyművelésbe ment át, aminek következtében felszínre kerültek a föld mélyebb rétegeinek emlékei (szén, meddő), valamint az iparosodás fejlődésének következtében más módon, más célból is megbolygatták a felszíni rétegeiket. Homok- és kőbányákból termelték ki az építkezésekhez szükséges alapanyagokat. A szállítás és közlekedés biztosításának érdekében, az utak és drótkötélpálya építése során több esetben bevágásokat végeztek a domboldalakba. A bánya 1990-ben zárt be végleg amely 300 helyi és 600 környékbeli dolgozót érintett akkor.)